Austrotherm Austrotherm Akadémia

3. szemeszter

Passzívházak

Minden energiaválság után azt hisszük, hogy ez volt az utolsó, innen már lényegesen nem emelkednek az árak. És minden évtized meghozza a maga új válságát. Most éppen a kellős közepén vagyunk egynek. A 100 $-os olajár, a 300 forint feletti benzinár nem biztos, hogy a csúcsot jelenti. A hiány mindig felfele hajtja az árakat, és most a kínai és indiai gazdaság megugró kereslete miatt tartósan magas energiaárakkal kell számolnunk.

1. / 5

Tenni ellene csak azzal tudunk, hogy lokálisan gondolkozva csökkentjük az energia- felhasználásunkat, és így kíméljük meg magunkat a költségektől, illetve globálisan cselekedve megpróbáljuk a keresletet csökkenteni. Erre jó eszköz a passzívház. 

A passzívház nem új találmány. Németországban 1974 óta Dr. Wolfgang Feist folyama- tosan fejleszti a passzívház technológiát. Ennek lényege, hogy az épületek tervezését energetikai szempontok alapján kezdik meg, és a megjelenést, kialakítást, ennek a speciális energetikai megfontolásnak rendelik alá. Az alapelv: Az épületben már bent lévő és az életvitelünk során keletkező hőenergiát minden lehetséges eszközzel bent kell tartani.! 

Minden épületnek van több-kevesebb hővesztesége, és az elvesztegetett hőmennyiséget folyamatosan pótolni kell. Egy ház létrehozásánál az építész tervező az előírások és az építtető igényeinek megfelelő hőszigetelésű házat tervez meg. Az épület hőveszteségének pótlásáról pedig a gépész tervező gondoskodik a megfelelően méretezett kazán és fűtési rendszer segítségével.

A passzívház esetében a cél az, hogy ezt a hőveszteséget olyan mértékig csökkentsük, hogy ne legyen szükség ilyen gépészeti berendezésekre. Ez a helyzet akkor áll elő, ha az épület energiaigényét a mai magyar átlag töredékére szorítjuk le. Egy átlagos családi ház éves energiaszükséglete 150-200 kWh/(m², év), míg ez a passzívházak esetében ez nem lehet több,  mint 15 kWh/(m²,év). Látható, hogy a passzívháznak is van hővesztesége, így az energiamegmaradás törvénye értelmében ezt pótolni kell ahhoz, hogy a szobában egyenletes, tartós meleg legyen.

Ezt a hőmennyiséget viszont a lakás használata során keletkező „hulladékhő” biztosítja.  A kazán helyett számos villamos berendezés (TV, számítógép, mosógép, stb.), a hétköznapi tevékenység (fürdés, főzés) szolgáltatja a hőenergiát, sőt, a lakók maguk is mint egy mobil, 36,5 ^oC-os fűtőtest gondoskodnak az otthon melegéről. Egy felnőtt személy óránként 210 W hőenergiát ad le, ami ilyen csekély veszteségek esetén már nem elhanyagolandó tétel. Természetesen az is jó, ha besüt a nap az ablakon, és a hőenergiáját az épületszerkezetek képesek tárolni, mert a megfelelő tájolással – nem állandó, de jelentős – energiaforrást kapunk.